2016. november 12.
Ma van a Szociális Munka Napja. Két napja, sorozatban negyedszer, konferenciát rendeztünk partnereinkkel e jeles nap alkalmából: konferencia. Fontos témákról beszélgettünk, de az ünneplésre kevés idő jutott. Pedig van okunk ünnepelni, hiszen 93.000 ember dolgozik az ágazatban, akik mindent megtesznek azért, hogy a gondjaikra bízott életek, sorsok jobbra forduljanak. Tesszük ezt nagyon komoly ellenszélben, erkölcsi és anyagi megbecsülés nélkül! Tesszük ezt olyan társadalmi környezetben, ahol a szolidaritás az elesettekkel mintha kezdene eltűnni az értékek közül! Tesszük ezt úgy, hogy a szakminisztérium egyik helyettes államtitkára szájából elhangzik olyan mondat, hogy .”..azok élnek utcán, akik ott akarnak élni..”! Tesszük ezt ott, ahol az ágazat bérezése a miniszterünk szerint „javítandó”, ehhez képest az elmaradásunk a közszféra más ágazataihoz képest az ágazati pótlékok ellenére is jelentős (egészségügy, oktatás)! Tesszük ezt ott, ahol a szervezettség alig 6-7 %-os, miközben látható, hogy azok a szakmák, ágazatok tudnak hatékonyan tárgyalni, ahol komoly sztrájkpotenciál van, vagyis ennek többszöröse a szervezett munkavállalók aránya! A fentiek alapján azt mondjuk: mindenképpen ünnepeljünk, mert ha ilyen körülmények között is elfogadható, sőt nagyon sok esetben kiemelkedő szakmai munkát végeznek a kollégáink a szociális gondozótól a több diplomás szociális szakemberekig, akkor bizony van okunk ünnepelni! De ha nem leszünk jobbak a saját érdekeink, és így az egész szakma érdekeinek érvényesítésében, akkor lehet, hogy a jövőben még ennyi okunk sem lesz ünnepelni. Ez rajtunk múlik!
Legutóbbi hozzászólások